LibreLogo a II. Szabad kultúra találkozón

A találkozó 2014. április 8-án került megrendezésre este 19 órai kezdettel Budapesten, a Dohány utca 7-es szám alatt található „CMYK Bár” elnevezésű zenés találkahelyen, amit régebben talán inkább „kultúrkocsmának” neveztek volna.

A meghirdetett találkozóra nem kevés várakozással, feszültséggel telve mentem el.

E feszültség egyik, nagyon is gyakorlati oka az volt, hogy nem tudtam előre regisztrálni, hiszen nem rendelkezem Facebook-hozzáféréssel. Így attól tartottam, hogy a túljelentkezés, vagy a helyszűke miatt nekem talán már csak állóhely jut csupán, vagy még rosszabb esetben lóghatok a csilláron, mint abban a szép emlékű régi Tévétorna című műsorban (l. itt). 🙂

Nos, e félelmem megérkezésem után rögtön szertefoszlott, hiszen nem voltunk zsúfolásig, sőt a rendezvényt szervező Kelemen Gáborék után az elsők között érkeztem. Kedves fogadtatásban volt részem, s elég hamar barátságos beszélgetésbe is elegyedtünk egymással egy földszinti asztalnál, míg vártuk a technikai felszerelést és a többiek érkezését.

Kellemes meglepetés ért, amikor a „technika-felelős” személyében Tímár András úr érkezett meg közénk, akit én egész egyszerűen a magyar szabad szoftver mozgalom egyik legkiemelkedőbb alapító tagjának és elkötelezett aktivistájának tartok. Az ő érkezését követően felballagtunk a helyiség lépcsővel megközelíthető emeleti előadókuckójába, ahol szintén néhány asztal és jó néhány szék volt összetoligálva.

Itt az előttem megérkező szervezők serényen elkezdték a technikai feltételek kialakítását: üzembe helyezték a jó minőségű (éles és kontrasztos képet adó) kivetítőt, az előadót és a környezetét megvilágítani hivatott, szerény, de jól beállított reflektort, a mikrofont, és kihangosításhoz erősítőt, laptopot távirányítóval és pointerrel az előadás prezentációinak „levetítéséhez”, és nem utolsósorban kis kézi kamerát és állványt az előadások videós megörökítéséhez. (Ezek a felvételek hamarosan megtekinthetőek lesznek az FSF.hu oldalon, hasonlóan az előző rendezvény már elérhető felvételeihez.)

Ezen technikai előkészületek közepette érkezett meg Lakó Viktória előadó, tanárnő is, akire én személy szerint a leginkább kíváncsi voltam az előadása tartalma, mondanivalója és a személyes találkozás lehetősége miatt is. Hiszen ő az, aki megírta a LibreLogóról az első tankönyvet, aminek jobbá tételéhez én is megkíséreltem hozzájárulni építő javaslataimmal. Mivel azonban mindez elektronikus úton zajlott, Viktóriát korábban még nem volt módom személyesen megismerni. A bevezetőben említett feszültségemnek ez volt a második kiváltó oka.

Az övé volt a találkozó első előadása, melyet örömmel hallgattam végig. Ebben szó esett a LibreLogo oktatásban betöltött szerepéről, az elkészítésének alapos indokairól a más, nem szabad Logo implementációkkal összehasonlítva. Említést tett a LibreLogo alaptulajdonságairól, és szót ejtett az elkészítés eszközéül szolgáló Python nyelvről is. Érdekes volt az is, ahogy elmondta, az oktatásban éppen azért olyan jól használható ez a nyelv, mert a gyerekeknek az első pillanattól kezdve vizuális élményt és alkotási örömet nyújt, ezért leköti őket. Szóba került a LibreLogo.org oldal is, amelynek kiemelt célja, hogy a LibreLogo iskolai felhasználását elősegítse.

Az előadását követő kérdések között magam is feltettem neki azt a kérdést, hogy a jövőben számít-e a Logo nyelv parancskészletének bővítésére, és ha igen, mely bővítésekre lenne még véleménye szerint szükség. Erre azt a választ adta, hogy szerinte az oktatási céloknak a jelenlegi parancskészlet megfelelő, habár Németh Laci néha-néha ötletszerűen beépít új parancsokat is. Számára döntő jelentőséggel mégis inkább az bírna, ha a meglévő funkciók és lehetőségek minden helyzetben megfelelő stabilitással működnének. [szerk.: A LibreOffice újabb kiadásai számos kisebb hibát orvosoltak a LibreLogóban, ebben Viktória is sokat segített hibajelzéseivel, kéréseivel. Lásd Javított felhasználói felület és a javítások listája a forráskódban.]

Mivel az előadásában kiemelte, hogy a Logót az oktatás és a gyerekek szemszögéből nézi, ezért megkértem, hogy a rendezvény végén lehetőség szerint térjünk vissza erre, mert szerintem nemcsak az oktatás és a diákok körében lehet jelentősége a Logo nyelvnek és az általa írott könyvnek. Erre boldog mosollyal igent mondott, és az est végén hosszasan beszélgettünk az ezzel kapcsolatos lehetőségekről és tervekről, célokról és kívánságokról. Ezzel minden elképzelésem remekül teljesült, hiszen Viki rendkívül kedvesen, nyitottan, érdeklődően állt hozzám, és a jó húszperces eszmecsere után e-mail címet váltottunk, és a jövőben bizakodva köszöntünk el egymástól.

Ám a találkozó másik két előadása mellett sem mehetek el szó nélkül. A második előadás Úr Balázstól és előadótársától egy TINY Core nevű Linuxról szólt. E Linux abban a tekintetben különleges, és tér el a többi közismert nevű disztribúciótól, hogy az alap rendszer hardveres erőforrás-igénye meglehetősen szerény (memóriaigénye például mindössze 8 és 72 MB (!) között változik). – Ha jól emlékszem, elhangzott, hogy az egész rendszer futhat memóriából, és a csomagjai lehetnek csak olvasható tárolón is. Így a rendszer sérülésének veszélye meglehetősen csekély, s használatához nincs szükség klasszikus HDD-re sem. Az előadás keretében be is mutattak egy úgynevezett vékony kliens gépet működés közben: ennek tárolója csupán 16 MB(!), és központi CPU-ja is csak 200 MHz(!). Mindez elegendő lehet egy internetböngésző, torrentszerver, vagy más célszoftver futtatására is. Természetesen az is elhangzott, hogy ezzel a Linuxszal is lehet csilli-villi több giga méretű nagy rendszert működtetni, de a fejlesztési projekt célja nem ez, hanem, hogy a hozzáértő válogatott csomagokból pontosan olyan rendszert építhessen, ami megfelel a feladatának és a hardver szűk keretei között is stabilan elfut.

A találkozó harmadik, egyben záró eladását Nagy Gergő tartotta a Firefox OS-ről mint a jövő mobiltelefonjainak egyik operációs rendszeréről. Szót ejtett különböző gyártókról, akik kísérleti és fejlesztési céllal gyártottak már hardvert ez alá a rendszer alá is. Szóba került, hogy ezen OS bevezetését nem csak mobilokon tervezik, hanem táblagépeken és okostévéken is, melyekből szintén készültek már prototípus darabok. Az előadás további, immár befejező része azt tárgyalta, hogy hogyan lehet bekapcsolódni a fejlesztői közösségbe a Mozillán keresztül, és mik a célkitűzései a most zajló fejlesztéseknek. Az egyik legfontosabb ezen célok közül talán a szabványosítás, valamint a nyíltság megőrzése (szoftverjogi és emberi értelemben egyaránt) mellett más gyártóknak és fejlesztőknek való alternatíva nyújtása.

A találkozó hangulatára sajátosan jellemző, hogy az előadások végeztével kisebb-nagyobb beszélgetőcsoportok jöttek össze a különböző felmerült témák szerint. Míg nekem módom volt megismerkedni és beszélgetni Lakó Vikivel, addig mások Tímár András köré csoportosulva a LibreOffice fejlesztéséről beszélgettek, ismét mások pedig a szerverépítésről és -védelemről beszélgettek. Az is megütötte a fülemet, hogy az „egyprogramos, írásvédett célmasina” egész komoly mértékben tekinthető „felhasználóbiztosnak”. 🙂

Mindezt az ismeretet és pozitív nyitottságot megtapasztalva mindenkinek köszönöm a találkozót!
Örülök, hogy részt vehettem a rendezvényen, s őszintén remélem, hogy a soron következő májusi alkalommal még többen jövünk majd össze, hiszen egymástól tanulni mindig hasznos és érdekes!

Üdvözlettel: Cseppentő Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.